A szülés minden nő életének, meghatározó élménye. Épp ezért sok kismamának már a várandóság idején van elképzelése, hogyan szeretne szülni.
A nők többsége természetes, beavatkozás mentes szülésre vágyik, és vannak olyanok is, akiknek a császármetszés lehetősége az, amitől biztonságban érzi magát.
Aki természetes szülésre készül, az többnyire kiszolgáltatottságot vagy csalódást él meg, amikor előre nem tervezett beavatkozások mellett döntenek esetében az egészségügyi szakemberek, pl. gátmetszés vagy császármetszés. A legtöbb nőben felmerül ilyenkor a kérdés, hogy valóban indokolt volt az adott beavatkozás?
A sokakat foglalkoztató szülészeti beavatkozásokról, és a tervezhető szülés élményről Dr. Domokos Tamás, szülész- nőgyógyászt kérdeztem, aki számomra hitelesen kezeli munkája során az individualitás kérdését.
Dr. Domokos Tamás: A várandósság, a szülés az esetek nagyon nagy többségében természetes folyamat kellene, hogy legyen. Ám napjainkra számos olyan változás zajlott le társadalmunkban, mely komoly befolyással bír a magzat kihordására, az anyai állapotokra és a szülésre egyaránt.
50-100 évvel ezelőtt a kismamák átlagéletkora jóval a mai alatt volt, több gyermek született egy családba, valamint magasabb volt a szülés körüli veszteségek száma is. Mostanra nem ritka a 40 évnél idősebb várandós.
Ugyanígy nem volt ritka a 2500-3000 gramm között született gyermek sem. Manapság, köszönhetően többek között a vitaminoknak és az általánosan javuló életszínvonalnak, az átlagos születési súly is emelkedik, ám a nagyobb babákat nem kíséri a női medence méreteinek gyors növekedése.
Mindemellett a nagycsaládok felbomlásával megszűnt az a női, anyai minta, amit nagyszüleink a mindennapjaikban sajátítottak el, a maga természetességével és magától értetődésével. Jól látható: a fiatal, a testét ösztönösen a szülésnek adó korosztály nem sok tagja vállal gyermeket.
Azokkal a már karriert épített, én- és öntudatos anyákkal találkozunk egyre gyakrabban, akik vagy a kontrollt akarják a saját hatáskörük alá vonni, vagy a felelősséget teljes mértékben letenni, átruházni. A kontroll kisajátítása egy szülésnél, irreális elvárás.
A babavárás, a szülés, a gyermeknevelés számos kompromisszumot követel. A leggyorsabban azt tanulja meg egy újdonsült szülő: vannak dolgok, ami felett nem rendelkezik befolyással, ami tőle függetlenül zajlik, és még elmenekülni sem tud, a számára esetleg kényelmetlen helyzetből. Ha belesimul a folyamatba, sokkal hamarabb, könnyebben és kisebb áldozatok árán teremt egyensúlyi helyzetet magában és maga körül.
Az anyai életkor kitolódásával és az emberélet felértékelődésével a szülészorvos felelőssége nagymértékben megnőtt. A szülészek jó része megpróbál megfelelni a kor és a családok megváltozott igényeinek, a folyamatos szakmai továbbképzések mellett alternatív irányba is nyit. Munkánkat azonban szakmai protokollok kötik. Egy gyógyszeres fájástámogatásról, gátmetszésről, császármetszésről szóló döntés minden esetben meg kell, hogy feleljen az aktuális szakmai szabályoknak.
Mi a véleménye a szülési tervről?
Dr. Domokos Tamás: Természetesen senkinek nem érdeke, hogy rossz élménnyel menjen haza a kórházból a család. Ezért, véleményem szerint, fontos előre tisztázni a kereteket, az elvárásokat és a lehetőségeket – mindkét fél részéről –, valamint rálátni arra, hogy a cél közös. A pár éve oly divatos szülési terv, mely a világhálóról letölthető, és semmi egyedi igény nem jelenik meg benne, szerintem arra jó csak, hogy ellenségképet teremtsen, hogy a kismama és az orvos között feszültséget szítson. Ezzel szemben egy saját gondolatokat, kéréseket, kérdéseket tartalmazó listát nem hiszem, hogy volna olyan szülész, aki nem szívesen beszélne át a gyermekét váró házaspárral.
Mit tehet meg a kismama várandósága vagy szülése idején, hogy biztosítsa önmaga és születendő gyermeke számára a „szép szülésélményt”?
Dr.Domokos Tamás: Gyönyörű dolog egy baba várása, majd világra hozása (és -segítése!), de természetes, hogy ez egy nehézségekkel, fájdalommal is járó folyamat. Több olyan dolog létezik, ami a kismama számára segítheti a várandósságot és a szülés menetét.
Az egyik ilyen a homeopátia. Hogy egy kismama ilyen gyógyszert szedjen, semmi nem tiltja. Ha a homeopátiás protokollnak megfelelően alkalmazza a készítményeket, és kellő tisztelettel van velük szemben – hiszen ezek is gyógyszerek, még ha vény nélkül kaphatók is – bizonyára sokat tud tenni a várandósság és a szülés megkönnyítése érdekében.
Ugyan ez a helyzet a gyógyteákkal, és az aromaterápiával kapcsolatban. Úgy gondolom, nincs ma Magyarországon olyan szülészet, ahol – ha a feltételek adottak – ne engednék meg illóolaj használatát, vagy saját, hozott zene hallgatását.
Hasonlóan szabad döntése van mindenkinek a gátmasszázs-olajok használatával kapcsolatban. A gátizomzat lazítása, az olajjal történő kíméletes masszázs az izmok rugalmasságán javít, segíti annak a laza állapotnak az elérését, ami a magzat útját egyengeti. Mindemellett biztonságérzetet adó lehet az olaj megszokott illata is, amit a szüléshez mindenki magával vihet.
Ha már a gátmasszázs szóba került, nem kerülhetjük meg a gátvédelem-gátmetszés kérdését sem, melyiknek mi az előnye- hátránya és melyiket, milyen esetben ajánlja?
Dr. Domokos Tamás: Számos tanulmány látott napvilágot arról, hogy a medencefenék izomzatának állapotában, így az időskori vizelettartási panaszoknak és méhsüllyedéseknek a hátterében valójában a terhesség kiviselése, a szülés, és ezen belül a gátvédelemben, vagy gátmetszéssel zajló szülések játszanak-e nagyobb szerepet.
Abban ma már mindkét tábor egyetért, hogy az elhúzódó szülések során, ahol a magzat koponyája a szokványosnál hosszabb időt tölt a medenceüregben, az erőszakolt gátvédelem esetén a mély gátizmokban olyan észrevehetetlen és elláthatatlan sérülések keletkeznek, amik felelőssé tehetők a később jelentkező panaszokért. Botorság azt gondolni, hogy az egyetlen és üdvözítő módja a hüvely-medencefenék-gátizmok egységének és egészségének megőrzésére a gátvédelemben zajló szülés. Sokszor egy jó időben végzett gátmetszés, majd ennek a korrekt ellátása hosszú távon előnyösebb.
Ebben a témában még visszautalnék arra a már említett tényre is, hogy az új évezred babái szignifikánsabban nagyobb súllyal, nagyobb méretekkel születnek, mint a régebbi generációk. Többek között ez a tény áll, nem csak a gyakoribb császármetszések, de a gátmetszés esetleges szükségessége hátterében is. Én orvosként általában nyitva hagyom ezt a kérdést, és rábízom magam a szülés haladására, a szülésznő és a kismama közötti együttműködésre. Könnyebb az adott pillanatban határozni, mint foggal-körömmel ragaszkodni az előre megírt forgatókönyvhöz, majd szaladni az esetleg kialakult szövődmények után.
Mi az amit még elengedhetetlenül fontosnak tart a szüléssel kapcsolatban, akár a szülőnő, akár az egészségügyi szakemberek részéről?
Dr. Domokos Tamás: Tulajdonképpen úgy a döntések sora, mint a kismama szüléssel való azonosulása, a magzat elengedése is egy folyamat, egy flow-élmény része kellene, hogy legyen.
A túlmedikalizált szülések pont olyan nehezen haladnak és akadnak el számos alkalommal, mint azok, ahol a kismamák erőből, aggyal próbálják eldönteni, mi, hogyan történjék.
Természetesen a gátmetszésről, egy esetleg műtéttel befejeződő szülésről is sokféleképpen gondolkodhatunk. Ám, ha visszanézünk egy ilyen eseményre, láthatjuk, hogy minden résztvevő érdeke, az események szövődménymentessége. A gátmetszés, az Oxytocinos fájásasszisztálás szükségessége, vagy egy esetleges szülésbefejező műtét, akár császármetszés, ilyenkor nem kudarc, hanem megoldás. Egy olyan anatómiai, vagy élettani probléma áthidalása, ami régebben magzati-anyai károsodáshoz, esetleg tragédiához vezetett volna.
Természetesen ilyenkor alapvető jelentősége van az orvos és a kismama közötti elfogadó, figyelmes és értő kapcsolatnak. Bárhogyan is alakulnak a dolgok, őszinte kommunikációval minden megbeszélhető. Az a tapasztalatom, hogy ha nyíltan, a szülők számára érthető módon beszélünk az adott helyzetről, a megoldási lehetőségekről, sokkal könnyebben találunk elfogadásra, bárhogyan is kényszerülünk dönteni.
Dr. Domokos Tamás, huszonöt éve dolgozik szülész-nőgyógyászként.
Egy nagyforgalmú budapesti kórház osztályán kezdte a pályát, ahol komoly szakmai tapasztalatra volt lehetősége szert tenni. Az egészségügy átalakítása, több alkalommal kényszerítette munkahely-váltásra.
Dolgozott kis forgalmú, szinte magán-szülészetként működő helyen, a koraszülött-ellátásáról méltán híres osztályon, de a szakmai újdonságokra nyitott, haladó szemléletétől népszerű helyen is.
Egyaránt ismeri a „beavatkozó”, „aktív” szülészeti ellátást, és a végletekig megengedő, ma gyengédnek mondott hozzáállást is.
A Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság tagjaként ismeri ugyan a mai szülészeti szakmát ért kritikus hangokat, de aktív szülészként szembesül a jog, az etika és a szakmaiság által diktált igényekkel is. Speciális területe a magzati veszteség okozta gyász feldolgozásának segítése.
