Hogyan legyünk boldogok?

Ha az embereket arról kérdezik, hogy mit szeretnének leginkább az életükben, legtöbben azt válaszolják, hogy boldognak lenni. A boldogság valóban felbecsülhetetlen jelentőségű. Már az ókori görögök is kutatták, hogy mitől boldog az ember?

Létezik ma már a „Bruttó Nemzeti Boldogság” (Gross National Happiness – GNH) fogalma is, amely Bhután királyának kezdeményezésére létrehozott objektív mutatóval a pénz helyett az emberek általános jólétét fejezi ki, mintegy közgazdaságtani mértékegységként.

És valójában mi magunk hogyan befolyásolhatjuk a saját boldogságunk? Sonja Lyubomirsky, „boldogságkutató” ebből a nézőpontból vizsgálta az ember lehetőségeit a belső örömállapot létrehozásában.

A tudományos kutatások szerint boldogságunk 50%-ban biológiailag meghatározott, öröklött 10% az életkörülményeinkből fakad, a maradék 40% viszont tőlünk függ. És ez utóbbi hányad összetételét mindenki számára elérhető, tudatosan választható, végezhető, ún. boldogságfokozó gyakorlatokkal módosíthatjuk, A gyakorlatokról majd egy külön, e témának szentelt bejegyzésemben fogok írni.

Boldogságunk elérése előtt álló egyik akadály az, hogy legtöbbször téves elképzeléseink vannak arról, hogy mitől is lehetnénk boldogok.

Sokan gondolják, hogy a boldogságra rá kell lelni, az valahol másutt van.

Ha megfelelő dolgok történnek velünk, persze eljuthatunk oda, de csak akkor.

Sonja Lyubomirsky, Hogyan legyünk boldogok című könyvében arra kéri olvasóit, hogy gondolják végig, mitől gondolják, hogy boldogabbak lennének?

Egy új kapcsolattól?
Rugalmasabb munkarendtől?
Egy olyan munkától, amely jobb megélhetést biztosít?
Egy kisbabától?
Ha fiatalabbnak látszana?
Ha lefogyna?
Ha gyermeke kitűnően tanulna?
Ha szerető, támogató szülei lennének?
Ha több pénze lenne?
Ha több ideje lenne?

Szerinte amiről azt hisszük, hogy nagy változást jelent majd az életünkben, az a tudományos kutatások szerint, csak kisebb változást hozhat.

A boldogság nem örökké tartó, folyamatos pozitív állapot, hanem pillanatokból áll.

„A boldogság nem rajtunk kívül van, hogy meg kelljen találni. Azért nem kívül van, mert bennünk van. A boldogság egy elmeállapot, önmagunk és a külvilág észlelésének és megközelítésének a módja.”

A tudomány az utóbbi évtizedekben nagy erőkkel kutatja a boldogság titkát. Ebből a munkásságból született a pozitív pszichológia, melynek lényege nem az, hogy csak rózsaszín szemüvegen keresztül lássuk a világot.

Fontosnak tartja megélni a negatív érzelmeket, élményeket is. A lényeg ugyanis, a pozitív és negatív érzelmek, élmények megfelelő aránya.

Barbara Fredrickson és Marcial Losada kutatók megvizsgálták, hogy azoknak az embereknek, akik magukat boldognak mondják, milyen hétköznapi élményeik vannak. Ezekből az ún. élménynaplókból számították ki a minimum 3:1-es (pontosabban 2,96:1-es) arányszámot. Ez azt jelenti, hogy minimum háromszor annyi pozitív élményt, mint negatívat kell átélnünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

Ennek a viszonyszámnak a felső határaként a 10:1-es arányt állapították meg a kutatók. Azt vallják, hogy e felett már valószínűleg torzított valóságészlelésről beszélhetünk – arról a bizonyos rózsaszín szemüvegről.

Összefoglalva: Nem az a boldog, akit csak pozitív élmények érnek, ahogy az sem valószínű, hogy aki körül látszólag minden tökéletes, az tényleg jól is van. Az emberi élet természetes részei a jó és a rossz élmények, érzések; a kérdés az, hogy ezek milyen arányban vannak jelen az életünkben, és, hogy ezekből mire fókuszálunk tudatosan.

Forrás: